„A fénykép ahol a karodban fogsz, és minden olyan szép, sejtem, érzem, és talán tudom is már hogy egy hamis álomkép. Talán lehetne rosszabb, annyira nem vagyok egyedül, mint a cigányzenész ki az aluljáróban magának hegedül. Nyugodt vagyok, megingathatatlan, mint egy rossz emlék, bár néha kicsúszik minden a talpam alól, s eltűnik a kép. Tudom, hogy lehetne jobb is, lehetnék például boldogabb, hogyha megtanulnám hogy lehetnél kevésbé fontosabb…”
